Mi az, hogy jónak lenni?
Cipelünk sebeket és okozunk is. Úgyis okozunk sebeket, hogy nem akarunk, szándékosság mentesen... Megtanuljuk, hogy vannak határaink. Megtanuljuk szeretni önmagunkat. Megtanuljuk, hogy a szeretet nem bánt, aztán mégis, mert, amikor valami véget ér, ott fájdalom lesz...
Sajnálom, hogy így alakult…
Azt gondoltam, azt a sok fájdalmat és bántást és haragot majd én megjavítom benned… de ehelyett csak tetéztem a bajt. Mert elmegyek, és ez egy újabb csalódás. Én látom hogy jó vagy, és megkaptam a Te jó részeidet… és hálás vagyok, és köszönöm. Ma már tudom, csak mutatni jöttem és tanítani. Látod így is lehet és hogy csak így lehet… és hogy csak így érdemes…
Szeretettel... szeretve, nem bántva...
Most azt érzed, rossz vagyok, és, hogy ha valóban jó volnék, aminek mutatom magam, és aminek szeretném, ha látnál, maradnék… De az csak neked lenne jó, nekem már nem. És igen, vállalom, rossz vagyok, de már szeretem annyira magam, hogy nem maradok azért, hogy neked jó legyen…
Önzőnek hívsz, lehet az vagyok, ezt is vállalom, de ahol nem jó már nekem, onnan tovább állok…
Megtanultam magam szeretni, és most jobban szeretem magam, mint téged. Együttérzek veled…
próbálom könnyebbé tenni neked, de a döntésem nem változik…
Te mered vállalni a saját önzőségedet?? Te maradsz akkor is, ha már nem jó neked?
Bevallom, nekem ezt tanulnom kellett, mert úgy neveltek hogy „jó legyek” és ha jó vagyok, nem bántok másokat… hogy magamat igen???!! az senkit nem érdekelt…
Sokszor visszaköszön még most is, de már csak mosolygok, és magamat választom.
A „jóság” és „jónak lenni” is viszonylagos…
Ez is érdekelhet
