Tavasz, a várva várt tavasz...
Olyan mint a Nő... Elvarázsol...
Hol megmutatja magát:
Ide nézz, milyen szép vagyok!
Hol elbújik a hideg szél és a felhők mögé,
S keresned kell még a nyomait is…
Magában hordozza az újjászületést, a kivirágzást, a változást…
Közhelyekké formált szavak…
Na és??? mindig ez van…
Mit vagy úgy oda??
Látom nyílik a virág… ez a dolga…
Igen ez…
Benne lenni az életben,
Benne a körforgásban,
Benne a változásban,
Élni… éledni… érezni…
Érezni a csontjaidban, hogy fényre vágyik a Lelked...
Te hol vagy?
Te benne vagy??
Te engeded??
Te érzed ott legbelül hogy Új-já születnél?
A virágnak Fényre, melegre van szüksége az elinduláshoz…
Neked a belső teremtőerődre, a saját fényed ébresztésére…
Mindenkiben ott lapul, csak életre kell kelteni, hogy ragyogjon, és áradjon és éledjen…
Ebben segítenek és támogatnak a tavaszi energiák…
Használd ki, és használd fel!
Menj ki, és engedd be a szívedbe a fényt!