Valentin napom
Valentin nap... Sokáig megvoltunk nélküle, mára üzletág lett belőle...
Szeretem – nem szeretem… nem szeretem, mert kicsit erőltetett, hogy ma szerelmesnek kéne lennem. Na jó, de ha épp nincs kibe… vagy ha van, de utálja ezt a felhajtást, s még egy csokiszívet se kapok… vagy én utálom és senki nem kap semmit… a kérdés megoldva. Ez is megoldás…
De mi lenne, ha nagy duzzogva adnék magamnak egy újabb napot, amikor szerethetem magam?
Van névnapom.
Van szülinapom.
És mostantól, van Valentin napom is.
Egy nap, amikor minden csillámporos és csillámpónis…
Szivárványos és rózsaszín… amikor röpködnek szívecskék, a pillangók… minden mézédes és tejszinhabos…
Csak felveszem a rózsaszín szemüvegem, és más színben látom a világot...
Egy nap, amikor szerelmes vagyok az életbe.
Egy nap, amikor félreteszem a gondjaimat, a félelmeimet.
Egy nap, amikor szeretném, és kényeztetném magam… és persze azt is, akit szeretek.
Egy nap, amikor csak a szeretet számítana… mert ki mondta, hogy az csak a Karácsony lehet?
Egy nap, amiből a legjobbat hozom ki, a magam számára. De ha nekem, jó mindenkinek az, mert a szeretet árad, és áramlik rajtam át, rád…
Ha mától ez a nap az Önszeretet napja lenne, és akkor nem számítana hogy milyen a státuszom…
Egy nap amikor ajándék lehetek neked!
Ez is érdekelhet
