Adnak tanácsot, ha kérsz, ha nem...
Sokan sokfélét mondanak... Adnak tanácsot, ha kérsz, ha nem... Kinek mit hiszel el, és mit tudsz befogadni és elfogadni, az már más kérdés...
Amikor anyaként szembesülsz, hogy amit hallgat a gyerek a YouTubeon, az ugyanaz amiről Te beszélsz folyamatosan, akkor az egyik szemed sír, mert ha én mondom, miért nem hiszi el… a másik nevet, mert egyszer csak valahogy mégis bejut az információ.
Amikor a szakmai tudásod kérdőjelezik meg, mert a mindent tudó „szomszédasszony” azt mondta, és ő nyilván jobban tudja, ráncolod rendesen a szemöldököd…
Amikor boldogan jön vissza a vendéged… és képzeld most hallottam, és milyen jó… akkor először nagyon kiborulsz, hogy erről beszélek neked hónapok óta, Te, hol jártál eddig barátom…
Aztán boldogság, mert beért, és végre betalált, mert az ismétlés a tudás anyja, és végre végre meghallotta és beépíti és használja és jól lesz…
És hogy így nem az én érdemem? És nem ír ódákat az oldalamra??? Nem számít... Hálás vagyok!
Én tudom, hogy célt értem 😇🙏
És lesznek, akiknek nálam, és velem, és miattam,
Tőlem, általam elfogadva születik meg a változás az életükben…
Sokszor hallottad már, és jó-jó tudom…
Persze a csapból is a spiricucc folyik…
De mégis, lehet érdemes adni még egy esélyt…
Lehet pont itt, és pont most hallod meg, amire szükséged van a továbblépéshez...
Elakadtál…
Körbe-körbe jársz…
Voltál már több helyen, de nem született megoldás…
Mindent is tudsz, Te is benne vagy, de lehetnek elakadásaid, magadat nem látod kívülről… ahogy én is máshoz járok töltődni…
Én nem vagyok Münchhausen báró, aki saját magát a mocsárból kiemelte sértetlenül, a saját hajánál fogva. Ha úgy érzed, hív a közös munka várlak szeretettel!