Elvonulás
Elvonulás... egymás emelése szeretettel, fénnyel, odafigyelessel
Mit is jelenthet ez, mert így olyan megfoghatatlan és szirupos… Olyan csillámpónis, pedig nagyon emberi…
Képzeld úgy, hogy megérkezel egy kicsi kopott batyuval egy nagy virágos rétre, ahol biztonságban vagy… süt a nap… kellemes az idő… minden tökéletes… leülsz és leülnek melléd…
Leteríted a kendőd, amire ülsz, előveszed a batyud, és kiderül, hogy egy csomó egyforma dolgot hoztatok.
Vannak benne kincsek, és nem működő vackok is… kincsekinket megosztjuk, a vackainkat segítünk egymásnak kidobni… a bizalom és biztonság terében hálót szőtt közénk a szeretet… és amikor felállsz, már más vagy kicsit, mint amikor érkeztél…
Kirázod a kendődből a gyűrődéseket… és azt látod, megváltozott a színe… új mintákat kapott… fényes cérnával rávarrva… a batyud színe újra élénk, és könnyebb lett, pedig tele lett, alig tudod becsukni…
Hazaviszed, és otthon megmutatod, hogy milyen szépségeket hoztál haza magaddal... magadban... és a láthatatlan fényháló ott marad köztetek, vigyázva egymásra!
Szerettel kapcsolódva!
Hálás a szivem!
Minden pillanatért,
Minden mosolyért,
Minden szóért,
Minden ölelelésért,
És a végtelen, feltételnélküli szeretetért!
Ez is érdekelhet
