Reset gomb, Prága
Prága… Te? Miért?? Minek mentél?? Nem a Te világod, a sört se szereted... Igen és igen... mégis elmentem. Mert a jelen életem komfortzónáján kívül esik? Ismerkedem az új saját hataraimmal?? Nem!
Csak azt éreztem, mennem kell… Kikapcsolódni, most másként… és valóban Lekapcsolt…
„Reset gomb”
Az agyam nullán… zombi üzemmód…
Nem gondolkozik…
Nem váltja meg a világot.
Nem kapcsolódni sehova… senkihez…
Alapfunkció működik
Eszik… alszik… megy…
Csak lélegzem…
Mint a növények télen…
Amikor agy kiszáll, és teret ad léleknek…
Amikor a csend nem elég, mert minden túl zajos odabent…
A külső zaj megteremti a belső csendet...
És a csendben megtalálod
Önmagad-önmagod…
Rend lesz…
Egyensúly…
Béke…
Nem mindig ott keressük, ahol van..
Néha érdemes nézőpontot cserélni…
Ez is érdekelhet
Ülök, hallgatom amit mondasz... Nézem, milyen boldogan mondod, hogy képzeld, most voltam, és ott...
Egy reggel indultam otthonról, óriási szomorúsággal a szívemen ébredtem, nem láttam merre menjek...
Adnak tanácsot, ha kérsz, ha nem...
Sokan sokfélét mondanak...
Adnak tanácsot, ha kérsz, ha...
Csak indulj, és érezni fogod, hogy fogják a kezed... S ha szeretnéd fogom én is a kezed és vezetlek...
Valaki azt mondta nekem:
"Te olyan különleges vagy!"
Énnnn?????
Köszönöm, és örülök, ha Te így...